Még 100 gondolat Vancouverről

0 comments | Hungarian, Canada

Vancouver, Kanada

Immáron második éve taposom a Sziklás-hegység nyugati partjának porait, és a sok pozitív visszajelzéstől fellelkesülve összegyűjtöttem még 100 spontán megfogalmazott gondolatot eme csodás helyen átélt benyomásokról, élményekről. Változatlanul hangsúlyoznám, hogy minden itt fellelhető információ egyéni perspektíva, és nem célom megbántani, megsérteni senkit az identitásában. Ahol Kanadára, illetve általánosságban kanadaiakra vonatkozok, ott nyilván elsősorban a Vancouver és környékén élőket értem. Jó olvasgatást kívánok!

 

Kultúra & miegymás

1. Beilleszkedés. Sokáig azt hittem, hogyha mindent bírálás nélkül elfogadok, amit látok, hallok, kapok, az nagyban hozzásegít az itteni kultúrába való beilleszkedéshez. Nos, mostmár árnyaltabb a kép. Sosem leszek ízig-vérig kanadai, bár tagadhatatlan, hogy egyre jobban identitásom része az itteni kultúra. Megtalálni a helyemet azonban nem azt jelenti, hogy mindent feladok, amit 27 év alatt egy más országban megéltem, hanem azokból a tapasztalatokból merítve ki kell, hogy alakítsak egy új identitást. Valahol ötvözve a kettőt.

2. Politika. A választási kampányt senki nem tolja a lakosok arcába. Nem látni plakátokat, hirdetéseket, hogy szavazz rám, meg a „reformok működnek”, de ha valaki kíváncsi az előterjesztett programra, akkor megtalálja a kampányinformációkat mind a neten, mind az újságban.

3. Politika 2. Az amerikai politika persze jóval hangsúlyosabb itt, mint a világ másik felén. Mint az Államoktól nagyon függő ország mind politikailag, mind gazdaságilag, a helyieket nagyon is érdekli, mi történik közeli szomszédságukban. Persze politikai témákról való társalgásoknál érzékelhető a nagy-nagy nyugalom is, hogy milyen jó, hogy nem a határ túlsó felén élünk.

4. Örökösödés. Habár magyarhonban eléggé be van szabályozva, hogy a gyermekek hogy, s miként részesednek a szülők örökségéből, illetve speciális feltételek is meg vannak adva, hogyan lehet a gyermeket kizárni, itt ez egyáltalán nincs meghatározva. A szomszéd macskájára is hagyhatod a teljes vagyonod, ha úgy hozza kedved, és az utód nem kap semmit.

5. Dinnye. Itt szinte csak és kizárólag magtalan görögdinnyét lehet kapni. Hasonló a helyzet a szőlővel. Bár abból láttam már magosat.

6. Mit adjunk a 97 éves nagymamának enni ma? Rendeljünk kínait, mert azt legalább ismeri gyerekkorából. Hát én kötve hiszem, hogy az én nagyszüleim 1930 tájékán kínai occó cirkén szocializálódtak volna.

7. Macskakaja. Itt nincs Whiskas. Helyette Purina van ezerféle választékban. Ahogy sok kisállattulajdonos nem csípi a Whiskast magyarhonban a benne lévő sok-sok ízfokozónak köszönhetően, itt hasonló a megítélése a Purinának, amit én korábban prémium-kategóriásnak hittem.

8. Őslakosok. „First nation”, vagy „native” a megnevezésük, semmiféleképpen sem „indian”. Az Indiából betelepedett indiaiakat hívják utóbbiként. Számomra még mindig egy kisebbfajta misztikum övezi létezésüket, nem látni nagyon őket Vancouver belvárosában, mert legtöbbször kijelölt területeken (rezervátumokban) élnek, ami annyit tesz, hogy ott vannak a házaik, semmi sátor vagy ilyesmi. Nem szükséges adót fizetniük, illetve nagy anyagi és munkavállalási kedvezményeket kapnak az államtól. A helyiek azt mondják, hogy az őslakosok nem dolgoznak, nem dolgoztak soha, illetve rendkívül sok köztük az erőszak, az alkohol-, és drogprobléma, illetve úgy általában nem csípik a fehéreket. Sajnos még nem volt alkalmam elbeszélgetni senkivel se közülük.

9. Kamuhívások. Nem ritka dolog, hogyha bármilyen adatbázisban szerepel a nevünk, telefonszámunk, hogy kéretlen hívást kapunk, melynek elsődleges célja, hogy megadjuk kártyaadatainkat. Pl. Helyi nyugdíjasokat azzal kapcsolatban hívnak fel, hogy valami probléma adódott az adóbevallásukkal, és késedelmi díjat kell fizetni. A jóhiszemű kanadaiak pedig meg is adják ezeket az adatokat, és volt, nincs 300 dollár. Szerencsére internetes fórumokon publikusan elérhetőek ezek kamu telefonszámok, mert az ilyen jellegű átverések tömegesek. Általában az USA-ban van egy-egy ilyen „cég” telephelye, és sajnos lehetetlen visszakapni a pénzünket, ha egyszer már behúztak a csőbe. Én is kaptam hasonló hívást, valamilyen befektetési oldalon való regisztrációmat akarták aktiválni. Az ijesztő az volt, hogy a telefonáló tudta a nevemet és a születési dátumomat. De mivel túl nyomulós volt, ezért leraktam, mielőtt bármit mondtam volna neki.

10. Ügyfélszolgálat a bankokban. Itt bármikor, akár a bejelentkezés után online, akár telefonon meg lehet változtatni nevet, címet, telefonszámot. A diszpécser bármikor elérhető, bármilyen gondunk van, és mindenki nagyon készséges. Nagyon nagy a verseny a bevándorlókért, és az új ügyfelekért.

11. Hitelkártya. Mindenféle szolgáltatás kapcsán igyekeznek ránk sózni egyet. Nagyon nagy a hitelre vásárlásnak a kultúrája, ezért ahogy a korábbi cikkben is említettem, sokan hitelkártya-adósságba süllyednek sok-sok ezer dollár visszafizetendő pénzösszegekkel. Ezen nem segít, hogy barkácsboltokban, egészségboltokban, ruhaboltokban rengeteg helyen ajánlanak hitelkártyát, a „vedd meg most, fizess később” pszichológiai nyomással élve, amelynek ilyen mértékben sokszor nehéz ellenállni.

12. A4-es papír. NEM STANDARD! Másfél évig nem jöttem rá, miért szerencsétlenkedik minden nyomtató, amikor próbálok akármit nyomtatni. Egy véletlen folytán rávilágítottak, hogy azért csúszik el mindig minden, mert a papírok levélméretre vannak állítva, azaz 8.5 inch x 11 inch. Ez pedig 21,59 cm x 27,94 cm. Így érthető, hogy magyar laptopról nyomtatva mindig át kell állítani, hogy az A4-es standard helyett a levélstandardra nyomtasson. Na tessék.

13. Művészellátók. Azaz craft shopok. Míg magyarhonban ügyesen fel kell kutatni egy-egy olyan elemet, ami épp a következő alkotásunkhoz elengedhetetlen, itt egy Spar méretű áruházban, mely franchise-ként működik az államokban is, mindent, szinte tényleg mindent meg lehet venni, amire szükségünk van. Michael’s a bolthálózat neve, és rendkívül jó dolgokat lehet benne fellelni.

14. Házvásárlás. A korábbi cikkben említettem Vancouver elvetemült ingatlanárait. Akkor még azt hittem, hogy Észak-, és Nyugat-Vancouver viszi a pálmát árak tekintetében a hegyek körüli elhelyezkedése miatt. Ezúton is korrigálok, ugyanis a sok milliós ingatlanok házak árai West Point Grey régióban a legmagasabbak, itt egy átlagos ház 5 millió dollár (1 milliárd forint). Ez a régió 15 percre van a belvárostól, nagyon csendes, és mellette van a híres és hatalmas UBC (University of British Columbia) park.

15. Állatok behozatala. Két cicám érkezett tavaly, három dolog kritikus. Hatósági állatorvosi engedély, veszettség elleni vakcina, és megfelelő méretű utaztató doboz. Ha ezek megvannak, nincs karantén, meg semmi, csak be kell ikszelni a megfelelő részt a papíron, amit a vacsoránk és egy-két pohár bor elfogyasztását követően a repülőn a kezünkbe nyomnak. Azt hallottam viszont, hogy visszavinni az állatot az EU-ba több, mint kihívás…

16. Apropó állatok. Semmilyen egzotikus állat tartása nem engedélyezett Vancouver városában, illetve a teljes provincia területén. Ez néhány állattartó kedvencének viselkedése miatt köszönhető, ugyanis a hegyekben volt már baleset túrázok kontra házi puma, de túrázok és krokodil között is. Quebec-be azonban mindenféle jószágot be lehet vinni, úgyhogy bengáli tigrisünket Quebec-be érkeztetve, majd autóval átvezetve a fél országot a probléma nem megoldhatatlan.

17. Segélyek. Arra a kérdésemre, hogy „mivel foglalkozol?” Egy ismerősöm ismerősének válasza ez volt: „ADHD-m van.” (Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar). Oké, értem én, persze, bár nem volt világos, hogy ez mégis miért egy foglalkozás, mire később felvilágosítottak, hogy ez itt a fogyatékosság kategóriájába tartozik, így ő az államtól havi $1000 segélyt kap, ezért nem kell dolgoznia.

18. Point Roberts. Ez egy (tengerrel határolt) félsziget Vancouver legdélebbi részén, és érdemes rákeresni már csak amiatt is, mert ez a kb. 3 x 3 km széles kertvárosi terület már az Egyesült Államokhoz tartozik. Az itt élők bármit akarjanak csinálni, a városba menni, de még csak egy kis bevásárláshoz is el kell hagyni az Államokat. Gondolom, ha valaki tervez egy hosszabb futást reggel, akkor a tréningnaciba nem árt az útlevelet is besüllyeszteni.

19. Költözés. Dobozok. Bármelyik szupermarketbe térve keresztülhaladva azon az ajtón, ahova csak dolgozók mehetnek, ott sorakoznak az előre bekészített dobozok mondhatni, hogy a költözők részére. Bárki elviheti őket bármikor.

20. Rasszizmus. 2017-ben, kanadai határokon túli politikai események miatt szembesültem vele ilyen intenzíven először. Főbb gondolataim e jelenségről nem kifejezetten szofisztikáltak.

Most komolyan? Rasszizmus és Vancouver? Bevándorlásellenesség? Ahol minden 2. ember más színű, vagy kevert és másod-, harmadgenerációs bevándorló családok tartják el az egész gazdaságot? Nem is értem…

21. Adók. Itt nem a munkahely végzi az adóbevallást, ha egyszerű alkalmazottak vagyunk, itt mindenkinek minden esetben saját magának (vagy ha megbíz egy könyvelőcéget, akkor annak) kell benyújtani a szükséges papírmunkát.

22. Egészségügy. Habár terjedelmes tapasztalataim nincsenek, viszont a rendszer meghökkentően hasonlít a magyarra. Kell az MSP szám, onnantól kezdve bármi gond van, akkor irány a háziorvos, aki beutal a szükséges helyre. Természetesen ezen szolgáltatásokért nem kell fizetni.

23. Mosógép. Alapvetően nem képezi részét a háztartásoknak, hanem egy társasház közösen használ kettőt-hármat. Pénzbedobós, általában 2 dollár egy mosás. Hatalmas, robosztus és régi gépek, 2-3 funkcióval (hideg-meleg-forró).

24. Szárítógép. Minden mosógép mellett befigyel egy. Itt senki nem teregeti ki a vizes ruhát, kényelmesebb gondolom rögtön szárazon megkapni. Mosáshoz hasonlóan 2 dollár egy szárítás. Nem vagyok egy nagy rajongója ennek a rendszernek, egyrészt nem valami környezetbarát, másrészt pedig a sok szárítás jóval hamarabb tönkreteszi a finomabb anyagú ruhákat.

25. Kártyák, kártyák és kártyák. Mindenhol elérhetőek a hűségkártyák, mozikban, bevásárlóközpontokban, benzinkutakon, sok helyen hitelkerettel jutalmazva a hűséget. A Smart kártyához képest azonban ezek tényleg hasznosak, a pontokért valódi kedvezményeket lehet kapni számos helyen. 1 év alatt 12-őt sikerült összeszedni.

26. Saját lakás kiadása. Milyen furcsának tűnik, hogy ezt nem mindenütt lehet. Veszel egy lakást, és nem adhatod ki albérletbe, ha a házszabályzat nem engedi. És igen sok ilyen ingatlan van Vancouver városában. Érdekes szabályozás. Persze lehet trükközni, hogy a családtagok, vagy a barátok laknak ott, de ugye nem érdemes.

27. Kisállatok saját lakásban. Az előző ponthoz hozzátéve az is masszívan szabályozva van, hogy lehet-e kutya, macska a lakásban, és megdöbbentő mennyi társasház nem engedi az állattartást. Nemcsak hogy cicát nem lehet tartani, de pl. hörcsögöt, aranyhalat és vörösfarkú hengereskígyót sem.

28. Drogproblémák. East Hastings környéke az egyetlen hely Vancouverben, ahol már 200 000 dollártól (80 millió forinttól) lehet egyszobás lakást vásárolni (igen, ez a legolcsóbb). Nem véletlenül. Az utcán se szeri se száma a különféle drogoktól befolyásolt szédergő-kóborgó egyéneknek, vizuálisabb olvasók zombifilmes jeleneteket képzeljenek el. Habár ők nem különösebben agresszívek, de nagyon hátborzongató és megbotránkoztató látványt nyújt, ahogy a környéken sétálgatva, vagy épp az autóból nézelődve a szemünk láttára lövik be az anyagot. A kormány pedig nem tud velük mit csinálni, a rehabilitáció nem segít.

29. Garage sale. Ahogy korábban már utaltam rá, az ingóságok, kacatok felhalmozása, a „vegyük meg, mert ez egy good deal” gondolat még akkor is, ha az illetőnek nincsen rá különösen szüksége, uralkodó e kultúrában. Elérkezik azonban a pillanat, amikor már nincs helye az új cuccoknak, szabaduljunk hát meg a régiektől! Nyaranta ez egy igen népszerű egynapos elfoglaltság, amikor mindenféle apróságot – olykor azonban egész értékes dolgokat is – kirakodnak az utcára, és már sok utcával arrébb figyelemfelhívó táblákat helyeznek el, hogy biztos odataláljon az érdeklődő. Pontosabban általában az, aki egy good deal-t akar. Ezek a kacatok az eredeti ár töredékéért kelnek el, ugyanis az eladó elsődleges célja az, hogy megszabaduljon tőlük, így lehet rendesen alkudni. Vannak sokan, akik kifejezetten ezzel töltik a hétvégéiket, garage sale-ről garage sale-re járva.

30. Régi épületek. Míg magyarhonban az 1960-, 70-, 80-as évek tájékán felhúzott társasházak, bérházak mind szigetelés, mind számos más tekintetben réginek, kevésbé értékesnek számítanak az elmúlt 10-15 évben felhúzott társasházakkal összehasonlítva, itt rengeteg 80-90-100 éves épület van, amelyet karbantartás révén teljes mértékben lakhatóvá tettek a publikum számára, és egyáltalán nem látszik se belül, se kívül az épület kora. A szobánkénti egyetlen konnektor persze árulkodó jel.

31. Hajó. Ha találsz egy hajót a parton, és az elhagyatott, akkor amennyiben kikötöd a hajót, az a tiéd. Valami ilyesmi áll a törvényben természetesen egy régi törvényre hivatkozva. Egyszer láttam egy csállingózó hajót a partközelben, de végül nem úsztam be érte. Meg sem említve, hogy a hajó „parkolása” a dokkban kb. $150/hó.

32. Hírnév. Soroljunk fel hirtelen 10 világhírű kanadait! Na ugye, hogy kihívás? Ez nem azért van, mert ők nem tesznek le sokat az asztalra, hanem mert a hírnév, mint vonzóerő szinte bármely hivatásról beszélünk, nem igazán számít e kultúrában. A rajongás, vagy egy példakép befolyása jóval kevesebb értéket hordoz e itt, mintsem hinnénk. Ha sikerült összeszedni 10 híres kanadait, akkor íme a következő kérdés: hol élnek ők most? Na ugye, hogy nem Kanadában?

33. Sajtok. Bár a provincia, és annak fekvése nagy kiterjedésű területeivel, és olykor síkságaival, olykor dimbes-dombos vidékeivel azt indokolná, hogy bizony el vagyunk eresztve sajtokat illetően, sajnos pont az ellenkezője a helyzet. Minőségi, finom sajtokat csak elvétve találni, amelyeket a szupermarketekben kapni, azok pedig rendkívül drágák, 8 dollár volt a legolcsóbb, 200 grammos sajt, amit találtam eddig.

34. Palacsinta. Palacsinta alatt a vastag, nem túl nagy, ízetlen tésztájú izét értik, amit főleg reggelire ajánlanak juharsziruppal, vagy épp tejszínhabbal, eperrel, de se kakaó, se lekvár, se nutella sehol. Vannak persze Creperie-k, amelyek az általunk ismert francia (normál) palacsintával szolgálnak, de persze ezek egy jó strandos palacsintához képest sehol nincsenek.

35. Nutella. Apropó palacsinta, a nutella, mint a legfőbb és legfinomabb alapanyag, mi palacsintába rakható, sehol nincs. Lehet kapni, de nem képezi a részét az éttermek kínálatának, mint töltőanyag. Visszatérve az ízetlen amerikai palacsintára, az embernek erős hiányérzete támad.

36. Hiánykaják. Karalábé, zellergyökér, fehérrépa, tv paprika, ribizli (mármint amikor szezonja lenne), fehérbors. Persze nem állítanám, hogy hosszas kutatómunkával ezen termékek ne lennének elérhetőek valahol, de a szupermarketek kínálatának sajnos nem képezik szerves részét. Majoranna, mint fűszer is csak speciális boltokban kapható.

37. Mértékegységek a konyhában. Lehet vitázni azon, hogy melyik az egyszerűbb, vagy a bonyolultabb, nekem azonban határozottan az európai sztenderdre esik a voksom. Az, hogy 150 gramm cukor szerintem sokkal pontosabb, mintha 1 pohár cukorról beszélnénk. Persze minden háztartásban befigyelnek e mérőeszközök sokféle méretben 1, fél, negyed, háromnegyed, harmad pohár, így az arányok nem jelenthetnek gondot. Átszámítani magyar és európai receptek hozzávalóit erre az angol sztenderdre viszont elég macerás.

38. Hippi-kultúra. Már utaltam rá korábban is, de legjobban BC belső területein szembesültem eme jelenséggel. Egyfajta spirituális szemlélet ez, mely átvette a keresztény vallás helyét a provincia belsőbb régióiban, ami legfőképp az elfogadásról szól. Hogy demonstráljam, Nelsonban (700 km-re Vancouver városától) a szolgáltatások nem saját nevükön léteznek, hanem valamilyen extra spirituális fennhanggal bírnak. Pl. a csontkovács a „felvilágosult gerinc” nevet kapta, míg az ingatlanügynökség fantázianeve „út a valhallába lett” (bár ez lehetne akár temetkezési vállalkozó is). A toleráns kultúrát méltóképp szimbolizálja, hogy nagyon sok boltban, étteremben a színes zászlóval és a „pride” felirattal lehet találkozni. Még a Nelsonban lévő helyi kormányzat falán is a ott figyelt e zászló.

39. Fű. Említettem korábban hogy 2018-ban teljesen legális lesz, illetve a pálinka jellemformáló hatásához hasonlóan itt a füvezés egy rendkívül népszerű rekreációs foglalatosság. Egy kedves középkorú barátomnak édesanyja nevelget egy embernagyságú bokrot egy kis kertben Nelsonban, és sokszor kérdezi Vancouverben élő fiát, hogy „Do you have enough stash?” Ha pedig nincs elég cucc, akkor ő készséggel hoz. Egyszer levélben is akart küldeni, de a fia figyelmeztette, hogy ott azért még nem tartunk, majd jövőre.

40. Telefonszolgáltatók. Máig leesik az állam, mikor látom, hallom, hogy a telefonszolgáltatók milyen mértékben küzdenek a fogyasztókért. Amennyiben mondjuk már 1 év is eltelt a szerződéskötés óta, a szolgáltató mindent megtesz, hogy ne veszítsen el. Ha beletelefonálunk, hogy túl magas a számla, akkor ők megpróbálják csökkenteni. Ha túl kevés a gigabájt, akkor lehet, hogy adnak 1-et pluszba, csak hogy ne menj a versenytárshoz. Egy kedves barátom kisírta az iPhone 6-ot ingyen, mindennemű hosszabbított szerződés nélkül csak azért, mert ő már 5 éve ügyfél.

41. „Vancouver special.” Szellemes kifejezés azon Vancouver és környékén született és nevelkedett kanadaiakra, akik nem könnyen sorolhatók be egy rasszba sem. Ennek előzménye valahol egy különböző rasszú szülő vagy nagyszülő. Azért érdekes, mert ránézésre nem mondaná meg az ember hogy miért tűnik kicsit furcsának, vagy másnak az illető, de ha megvan a magyarázat, hogy mondjuk anyuka félig japán, akkor már könnyebb felfedezni és megérteni a specifikus arckarakter-vonásokat, és azok eredetét.

42. Háziorvos. Amennyiben jogosultak vagyunk egészségügyi biztosításra BC-ben, úgy háziorvost találni igen nagy kihívás. Nagyon sok kanadai orvos az államokba települ a magasabb fizetés reményében, így az ittmaradtak osztoznak a provinciabeli lakosságon. De ez mégsem akkora probléma, ugyanis rengeteg a „walk-in” clinic, annyi hátránnyal, hogy a legtöbb intézményben időpontot kérni nem lehet, illetve hogy mindig más orvoshoz kerül az ember.

43. Egy érdekesség. Richmondban, ahol a kínai nyelv magasan felülreprezentált az angolhoz képest, egy társasházi megbeszélésen az egyik olyan lakos, akinek anyanyelve angol, nehezményezte, hogy a lakógyűlés nyelve mandarin. Többszöri kérésének nem téve eleget, a nyelven nem változtattak, így a sértett lakó a bírósághoz fordult. A pert elvesztette, a lakógyűlés hivatalos nyelve a többségi elvre hivatkozva a mandarin lett.

44. Vízvezeték szerelő. Hiányszakma. Méghozzá nagyon. Olyan kevés van belőlük és olyan elszabadult árakkal dolgoznak, hogy lakásfelújítások hiúsulnak meg, mert a családok egyszerűen nem képesek megfizetni a több ezer dolláros költségeket.

45. Hazudozás. A kanadai kultúrának alapvetően nem képezi részét a simliskedés, a „megoldjuk okosba” alternatívák, a rendszer megkerülése. A szabályok tiszteletben tartása, illetve az egyenes megoldások itt mindig prioritást élveznek.

46. Utazás. Nagyon sokan a helyiek közül még soha nem hagyták el a kontinenst. Az Államokba átruccani, vagy épp Torontóba egy dolog, de mind az Európához, mind Ázsiához mért nagy távolságok, és az ennek köszönhetően magas költségek miatt BC-ben bizonyára kevesebb a világjáró, mint a Kárpát-medencében.

47. Apropó utazás. Repjegyárak. Bármily hihetetlen, de Vancouver felől a keleti partra, Torontoba, Ottawaba repülni pontosan annyiba kerül, mint Magyarországra. Nagyon el vannak eresztve a kanadai repjegyárak, pedig szolgáltatásban nem különböznek az európai fapados járatoktól (jó, egy pohár narancslé, illetve kávé az jár itt).

48. Érzelmek megélése és kimutatása. Az “ereszdelahajam”-féle érzelmekben való tocsogás nem jellemző a kanadaira. Sem párkapcsolatban, sem barátok között. Nagyon sok párkapcsolatnak, házasságnak (Vancouver a válások melegágya: a házasságok 64%-a válással végződik – 2008-as adatokra alapozva) azért lesz vége, mert a partnerek nem tudnak az érzelmeikről beszélni. A drama-free kapcsolatok virágkorukat élik e régióban, mert ugye sokkal könnyebb nem felelősséget vállalni és nem elköteleződni, mint érzelmi megtapasztalást – akár pozitív, akár negatív – gyűjteni.

49. Kanadai barátságok. Nem ritkán úgy tartják magukat “barátoknak”, hogy mély, nehéz, múltban átélt jellemformáló történéseket, vagy éppen jelenlegi problémákat, fontos dolgokat nem is tudnak egymásról. Mert ugye – és itt utalnék az előzőekre – nem is beszélnek róla. Túlzottan belebonyolódni az érzelmekbe, dillemázni dolgokon a barátokkal nem szokás. A barátságok nem feltétlen a közönsen átélt élményeken alapulnak, hanem mondjuk körzeten, közös társaságon, ilyesmi.

50. Szelektív hulladékgyűjtés: üvegek. Teljesen elég, ha sörös-, borosüvegünket egyszerűen kitesszük az utcára a kukák mellé. Garantált, hogy néhány órán belül “el fog tűnni”, mert üveg és sörösdoboz-gyűjtő emberkék járják a szomszédságokat, hogy nagy zsákokba összegyűjtsék a kiszelektált hulladékot. Nem feltétlenül hajléktalanokra kell gondolni, hanem egyszerűen alacsony jövedelemmel rendelkezők próbálnak kiegészítéshez hozzájutni. Nem véletlen, a dobozok, üvegek darabja 10-20 centet kóstál, így ha elég sokat összegyűjtünk, akkor nem rossz 5-10 dollárhoz így hozzájutni.

51. Alkoholfogyasztás és alkoholizmus. Itt meglátásom szerint a rendszeres és exszesszív (ez de szép szó) alkoholfogyasztás nagyobb probléma e kontinensen, mint mondjuk Magyarországon. Persze valószínűleg nem Vancouver húzza erősen felfelé az ország alkoholfogyasztási trendeket, meg a telek sem hidegek, a keleti oldalon bizonyára sokkal problémásabb a helyzet.

52. A Sziklás-hegység “fájdalma”. Utalnék itt a “the pain of Africa” kifejezésre, amit elvileg akkor érez az ember, amikor elhagyja az ősi kontinenst, ugyanis a mítosz szerint legbelül mind vissza-visszavágyódunk az emberiség bölcsőjéhez, az eredethez. Ez persze csak egy mítosz, bár valóban, Afrikában járni egy kihagyhatatlan élmény. Számomra mindig sokkoló és kicsit fájdalmas is látni a repülőből, ahogy elhagyom a Sziklás-hegység vonulatait. Úgy írnám le az érzést, mintha fel kellene ébredni egy nagyon szép álomból, és pánikszerűen üt be a valóság.

Gyereknevelés, oktatás

53. Ipad a gyerekeknél. A fiatalabb generáció bizonyára jóval hamarabb kezdi el használni az elektronikus szórakoztató eszközöket, mint mi. Számomra akkor is sokkoló, hogy már 3-4 éves gyerkőcök ennyire függnek ezektől a kütyüktől, videókat néznek, játszanak rajta, és az a benyomásom, hogy máskülönben külvilág unalmas számukra, ha rá vannak utalva arra, hogy kizárólag a játékaikkal játszanak. A minap a kezembe volt egy mesekönyv: „Tedd le az ipad-at!” címmel.

54. Iskolai követelmények. Két azonos korú, 8 éves, egy Magyarországon tanuló és egy Kanadában tanuló kisfiút van alkalmam összehasonlítani majd’ minden nap.

  • Az itteni általános iskolákban már nem tanítanak folyóírást, a gyerekek nyomtatott betűkkel írnak.
  • Nagy vállalkozás lenne összehasonlítani a két nyelv tanulási nehézségeit gyerekkorban, de itt a 8 évesek még nem tanulnak mondatszerkesztést, nyelvtani szabályokat, illetve hosszabb szöveget írni, az majd csak később jön.
  • Franciául kötelező tanulni általános iskolákban 9-10 éves kortól.
  • A gyerekek itt nem tanulnak verseket, történeteket, nincsenek memoriterek ebben a korban egyáltalán.
  • Hibás beszéd. Magyarországon még iskola előtt logopédushoz küldenek (vagy a szülők figyelmét felhívják rá) a nagyon súlyos beszédhibákkal küszködő gyerekeket, itt nem igyekeznek ezek korrigálására.
  • A gyerekek még 2. osztályban sem kapnak jegyeket, csak félévenként egy visszajelző lapot, hogy miben érdemes a gyereknek fejlődni, illetve miben jó a teljesítménye.

55. Lelki nyomás és ösztönzés a jobbra. Az iskolarendszert szóba hozva itt ilyen gyakorlatilag nincs. A gyerekek nem kerülnek mókuskerékbe, nem presszionálják őket a jobb teljesítményre, nincs versengés. Béke van és szolidaritás. Ennek az éremnek nyilván két oldala van, de felnőtt korba lépve a motiváció hiánya, cselekvésképtelenség, lustaság, életképtelenség problémájának nyilvánvalóan köze van valamiképp a laza iskolarendszerhez.

56. Entitlement mentality azaz ez nekem jár. Kardinális és komolyan egyáltalán nem vett probléma ez a nyugati part felnövekvő generációinál. A felnőttek sokszor a széltől is óvják gyerekeiket és kiszolgálják minden igényüket, a vásárlási mániától kezdve az ételek választásáig a gyerekekből felnőtt gyerekeket nevelve.

57. Telefon a felnőtteknél. Miközben a gyerekkel közös elfoglaltságot végez, apuka, anyuka nem ritkán a telefonnal játszik, vagy üzeneteket küld, lényeg, hogy a telefonon lóg. Ez egy általános megfigyelés függetlenül attól, hogy gyerekkel van-e az illető, de az itteniek jóval többet vannak elfoglalva az okostelefonukkal még idősebb korban, családi elfoglaltságok kellős közepén is.

58. Felsőoktatás. A szülőknek mélyen a pénztárcájukba kell nyúlni, amennyiben a gyerkőcük egyetemre küldésén morfondíroznak. Egy alapképzés évenként 8-15000 dollárt kóstál, persze ez függ attól, hogy milyen szak. A mesterszak pedig még drágább. Viszont, ha valaki átrágta magát ezen a cirka 5-6 éven, akkor felüdülésként hathat a doktori képzés az évi 4-8 ezer dolláros tandíjjal. Sok sikert a hallgatóknak!

59. Tanfolyamok. Online. Míg magyarhonban a tanfolyamokon történő részvétel – beszéljünk itt akármiről – túlnyomó részben személyesen történik, e kontinensen az online képzések se szeri, se száma uralja a piacot. Az előadó, oktató személyének meghatározó szerepe egyértelműen jóval kevésbé érvényesül az online képzések során. Nehéz szavakba foglalni, hogy a személyes részvétel összehasonlíthatatlanul sokkal többet képes adni a tanulónak pl. egy coaching képzés esetén, vagy mondjuk aromaterapeuta képzésnél sem árt, ha egy-egy illóolaj bemutatásánál meg tudjuk szagolni azt.

60. Nyelviskolák. Nyelvet tanulni vágyók tízezrei lepik el Vancouver városát minden évben, leginkább Ázsiából. Ez magyar részről kevésbé jellemző a sokezer dolláros tandíj, a horribilis megélhetési költségek, és a munkavízum hiánya miatt. Hatalmas nagy biznisz ez mind a nyelviskolák, mind a nyelvtanárok számára.

61. CELPIP nyelvvizsga. Továbbtanulási szempontból a világ bármely részén az IELTS vizsga az atyaúristen, amennyiben nem angol az anyanyelvünk, és angolul szeretnénk folytatni a tanulmányainkat. A kanadai bevándorláshoz szintén ez szükséges. Van azonban egy egyedül Kanadában elfogadott nyelvvizsga, ami az IELTS-hez képest klasszisokkal könnyebb, érdemes ezt választani inkább, ha a letelepedés a cél.

62. Nyelvi követelmények állampolgársághoz. Azt gondolná az ember, hogy középfok kell vagy angolból, vagy franciából ugye, hát nem. CLB 4-es szint szükséges, ami kb. alapfoknak felel meg.

Vancouver tengerpartjai

63. Vancouvernek sok tengerpartja van, pl. ahogy egykor valaki rendkívül kreatívan elnevezte, az I., II., és III., tengerpart, illetve Kitsilano környékén még néhány a teljesség igénye nélkül. Nyáron a partok rendkívül népszerűek, sokan kijönnek jógázni, barbeque-zni, futni, beszélgetni, lazulni, olvasni, napozni, biciklizni. Teljesen érezhető, hogy a nyár, a napsütés, a meleg mennyire magasra értékelt ezen a környéken, hisz az év túlnyomórészt felhős és esős.

64. Wreck beach. Ez a viszonylag nehezen megközelíthető tengerpart (492 lépcsőfok leküzdése megkívánt) a nyár egyik legnépszerűbb, és legautentikusabb helyszíne Vancouverben. Egyik érdekessége, hogy lehet meztelenül lenni, de nem kötelező. Ez olykor elég furcsa, máskor csak vicces, amikor japán turisták kabátban, nadrágban és kalapban lejönnek a partra fotózgatni a meztelen népet. E tengerpart egyébként a ’szabadság’, ’nyugalom’, ’béke’, ’hippi-kultúra’ központja, ahol elvileg nem lehet azért mindent, a gyakorlatban azonban mégis. Az alkohol-, és fűfogyasztás nem promotált (a rend őrei felbukkannak hellyel-közzel), de mégis majd’ mindenki csinálja.

65. Wreck beach 2. Lenyűgözőnek találom, hogy a köztudatban élő ’hippi’-megnevezés ezen a tengerparton abszolút megtestesíti a róluk alkotott minden elképzelést. Egész testes tetoválások, színes haj, sok-sok piercing, pozitív kisugárzás, hát, nem túl fitt fizikai kondíció, lazaság, nyugalom, rengeteg nevetés, társadalmi elfogadás, naturizmus, beszélgetések kezdeményezése random emberekkel random témákról, sok fű, meg csokis gomba, miegymás. Meggyőződésem, hogy senki nem tud olyan mértékben lazulni, mint a nyugati parton élők, és még mindig a béke mekkájaént gondolok a Sziklás-hegység ezen oldalára.

66. Hajózási engedély vagy hajósjogsi. $55 dollár, egész életre szól, és egy 5-10 órás sok-sok animált videóból álló kurzust kell végignézni/hallgatni, majd megoldani a tesztet. Jó ötlet letenni, elvégre nyaranta annyi lehetőség van a vízi aktivitásra, motorcsónakot pedig csak ilyen jogsival lehet vezetni, úgyhogy aki szereti az ilyen jellegű kikapcsolódást, annak érdemes letenni.

67. Ázsiai teherhajók. A tengerpartot nézegetve a hatalmas méretű, lehorgonyzott hajók sok kérdést felvetnek az emberben. Miért állnak ezek a tengeren? Mit szállítanak? Mozognak egyáltalán? Még egyik kérdésre sem sikerült teljeskörű választ kapni. Annyit tudok, hogy általában Ázsiából jönnek, és néhányan megpróbálnak kiúszni a partra, aztán elvegyülni illegális bevándorlóként a helyiek tömegében.

 

Közlekedés

68. Autóbiztosítás. Zéró áthozott biztosítási múlttal $300 dollárt kóstál. Lehet kötni kétfélét: ha az autót munkába használod, vagy inkább kikapcsolódásra. Nem sok értelme van az előbbit megkötni akár dolgozik az ember, akár nem, mert jóval magasabb a díja, és bemondás alapon megy baleset esetén a kártérítés.

69. Parasztok bizonyára itt is vannak, egy közülük ügyesen végighúzta a kulcsát a kasznin, mert nem tetszett neki, hogy vendégként egy társasház parkolójába teljesen szabályosan parkoltam. Egy ilyen esetet bejelentve a biztosítónak vandalizmus címszó alatt akár teljes kártérítést kaphatunk.

70. Biciklilopás. Volt szerencsém az egynapos biciklimnek búcsút mondani, méghozzá úgy, hogy azt az ablakunk alól, az udvarból vitték el. A rendőrség nem tud mit csinálni, ha nincsenek róla képek, vagy nincs belevésve valami ismertetőjel. Azóta van új bicikli, vázba karcolva a névvel.

71. Parkolási engedélyek. Évi kb. $20-ért kapunk parkolási engedélyt az utcán, amennyiben ott lakunk. Ez rendkívül baráti.

72. Autópálya kultúra. Ez itt nem létezik. Habár nem láttam még szlalonozó autósokat a sávok között, de semmilyen, ismételten semmilyen különbség nincs a belső sávban és a külső sávokban haladók sebessége között. Van, hogy két autó abszolút ugyanannyival halad jó sokáig két párhuzamos sávban, nem csekély mértékű torlódást okozva.

73. Autóbérlés. Abszolút nem kell aggódni, ha nincs autónk, mert van két nagyobb  (EVO car és Car2Go) és néhány kisebb vállalat, melyeknek bérlési rendszere rendkívül átlátható és felhasználó-barát. Egy jelképes éves összegért ($35) regisztrálunk, majd kb. a taxi áraknak a feléért közlekedhetünk vele.

74. SUV-k és teherautók. Az egy főre eső dzsipek és SUV-k száma BC-ben igen kiemelkedő, ugyanis a provincia mélyebb régióiban lehetetlen közlekedni télen egy kisautóval. Amennyiben pedig nyáron utazunk, úgy a kis csinos európai autók könnyen megadják magukat a kiépítetlen utakon.

75. Közlekedési szabályok. Kiadtak egy új rendeletet, miszerint az autóban vezetés közben tilos dohányozni, olvasni, enni, túl hangos zenét hallgatni, rádióállomást keresni, arcot tisztítani, sminkelni az alapvető „ne nyúlj hozzá a telefonodhoz” szabályon kívül. Inni csak és kizárólag piros lámpánál palackozott vizet lehet. A mobiltelefont nem lehet az italtartóban tárolni. – Oké, minden szépen hangzik, de az ilyen szigorú szabályozás a gyakorlatban értelemszerűen nem betartatható. Senkit nem fognak azért megállítani, mert belekortyolt a kávéjába vezetés közben. Bár már éneklés megbírságolására vezetés közben volt példa.

Íme: Kanadában ne énekeljen hangosan a kocsijában mert megbünteti a rendőrség

76. Rendőrök. Csak és kizárólag akkor állíthatnak meg, ha indokuk van rá. Pl. Ha a vezető részegen kacskaringózik az autójával. Egyébként ha nincs erős indok, akkor nem. Ez egy rendkívül fair rendszer, és a gyakorlatban is így működik. Hallottam egy esetről, miután egy ittas vezető lebukott, hogy illuminált állapotban vezetett, ugyanis megállították, beperelte a rendőrséget, mivel nem volt rá okuk, hogy megállítsák (nem volt látható jele az ittasságnak a vezetés közben), és az úriember megnyerte a pert.

Szórakozás, utazás Vancouver

77. Netflix. Ahogy a kotyogós kávéfőző magyarhonban, úgy a netflix itt alapvető része a háztartásnak. Ez a TV-re vett alkalmazás, melynek révén lehet nézni/venni/bérelni különböző filmeket, sorozatokat. A sorozatmánia itt kiemelkedő. A választék pedig rendkívül széles. Nem hiszem, hogy valaha tudnék ennyire TV-függő lenni, mint a helyiek többsége.

78. Filmek a nagyközönségnek. Nagyon sok filmet itt forgatnak Vancouver és környékén, két okból: a természet sokszínűsége (van erdő, van hegy, van tenger), illetve az amerikai dollárárfolyamhoz képest jóval kedvezőbb kanadai dollár árfolyama miatt. A teljesség igénye nélkül íme egy lista:

Movies filmed in Vancouver

79. West Coast filmek a helyieknek. Egy idő után abszolút ráérez a néző, hogy melyek azok a filmek, amiket itt gyártottak, mondhatni kizárólag helyi közönségnek. Valahogy úgy írnám le az élményt, mint hogyha egész nap Hallmark csatornát néznénk. Túlzott kék és zöld filterek használata, borzasztóan megírt scriptek, valódi konfliktusok és szenvedély hiánya, ilyenek az igazi West Coast movie-k.

80. Szabadidőközpontok. Vagy közösségi központok. 29 ilyen központ van Vancouver városában, ahol szolgáltatások széles skálája elérhető, a jól felszerelt fitnesztermektől kezdve a szaunán át a medencéig, és a belépő mindegyikbe 6 dollár. Néhány nagyon lerobbant, és koszos, de néhányat csak nemrég újítottak fel, és érdemes betérni, vagy bérletet váltani. Ez 3 hónapra $99 dollár, és bármelyik létesítményben használható.

81. Szigetek. Vancouver körbe van véve sok-sok szigettel. Ha valaki kalandvágyó, és autóval megy, akkor első körben a ’Vancouver Experience Card’ kiváltása javasolt. Hatalmas összegek megspórolhatók a kompra szállásnál.

82. Vancouver sziget. Tofino. Hihetetlenül felülreprezentált a turisták körében, mint csaknem 5 óra utazással elérhető tengerparti városka a sziget legnyugatibb felén. Lapos part, erős hullámok, hideg víz. Szörfözni ideális, ha szépen beöltözik az ember, egyébként pedig európai szemmel nézve nem más, mint egy hosszú, homokos part. Ennyi.

83. Múzeumok. „És itt látható az ősi tomahawk, amelyet az egykori indiánok közel 70 éve használtak.”

84. Pokémonra vadászás. Akinek esetleg fogalma sincsen, ez egy telefonos alkalmazás, amivel pokémonokat lehet gyűjteni. Valami eszméletlen népszerűségnek örvend. Kisebbfajta tömegek gyűlnek össze egy-egy gym körül (ahol le kell győzni valami nagy pokémont) még vasárnap hajnalban is.

85. Kevésbé Vancouver városához köthető tapasztalat, de meghökkentő volt ezt itt látni… Vancouver Rogers Arénájában fellépett a U2, és a koncert vége fele lebombázott szíriai házakról, illetve szíriai tanulni vágyó nőkről mutattak – nagyon szívbe markoló és szomorú – bejátszásokat. Még Bono is hozzáadta a saját véleményét a menekültkérdésről, és pillanatokkal később százával hagyták el a tízezer fős arénát a koncertlátogatók. Nem Európa, az ittenieknek tényleg fogalmuk sincs semmiről, ez mégis ütközőpont volt sok rajongó számára. Nem is merem elképzelni, hogy mondjuk Budapesten mi lenne a reakció.

86. Szabaduló szobás játékok. Azaz escape rooms. Igencsak feltörekvő fázisban van Vancouver és környékén, ha valakit nagyon érdekel, akkor először töltse le a Groupon nevű alkalmazást, majd onnan vásároljon. Általában két főre $40 az ára, ami itt még nagyon olcsó. Várhatólag az ár idővel felkúszik.

87. Szabaduló szobás játékok 2. A belvárosban van egy fantasztikus hely, amelyek egy magyar úriember üzemeltet. Szerinte Magyarországról származnak ezek a játékok. Erről nekem fogalmam sincs, de abból a tucatnyi helyből, amit meglátogattam, ez határozottan az egyik legjobb.

88. Sörfőzdék. Se szeri, se száma a fantasztikus söröcskéket kínáló főzdéknek. Általában a magas ingatlanáraknak köszönhetően ezek picikék mondjuk 15-30 ember befogadására alkalmas főzdék, úgyhogy érdemes az ivást már az esti órák előtt elkezdeni, ha leülni is szeretnénk. 🙂

89. Japán éttermek. Ez pontosan annyira gyakori, mint magyarhonban a gyros (melyből megjegyzem, nem sok van Vancouverben). Bizonyos környékeken (pl. Kitsilano) rengeteg van. Sushi, sashimi, ramen leves kínálat bőséges, csak tudjunk választani.

90. Társasjátékok. A tőzsgyökeres középosztálybeli vancouveriek tekintélyes hányada rendszeresen játszik társasjátékokkal. Amennyire én látom, ez a tevékenység sokkal népszerűbb itt, mint Magyarországon, olyannyira, hogy társasjáték-italozók is vannak, ahova betér az ember, és barátaival játszhat a pubban lévő különféle társasjátékokon.

91. A kanadai ízvilág, illetve az, hogy a helyiek mit szeretnek, annyira sokszínű, hogy nem is érdemes nagyon erőfeszítéseket tenni ennek magyarázatára. Az viszont, hogy az érthetetlenül népszerű cukrozott savanyú uborka nem tartozik a fogyasztható kategóriába, annyi szent.

92. Erdőtüzek. Sajnos 2017-ben a nagy szárazság miatt több ezer embernek kellett elhagynia a lakhelyét BC belső falvaiban, városaiban, annyira nagy problémát jelentettek az erdőtüzek. 220-at regisztráltak, amíg végre nem jött egy kis eső. Az ok pedig általában nem a hanyag táborozók, hanem a száraz „villámviharok” a provincia északi és belsőbb régióiban. Az erdőtüzek okozta masszív füst a légmozgástól függően napokkal később ellepi Vancouver légterét, hirtelen köhögőgörcsöket, rossz közérzetet, olykor bőrproblémákat okozva.

93. Borászatok. A provincia borai egytől egyig a déli területekről, az Okanagan völgy és környékéről áramlanak Vancouver alkoholboltjaiba. A völgy alacsony fekvése, illetve a nyári forróság (30-35 fok) abszolút produktív közeget biztosít a szőlőtőkéknek. Nekem a Similkameen völgy-beli (az Okanagan tótól délre) borászatok közül volt szerencsém néhányat meglátogatni. E régió atmoszféráját, de erős túlzással a tájat is tekintve Tokaj-t, vagy épp Toszkánát kell elképzelni. Találtam egy magyar borászatot is, ahol némi csevegést követően és útitársam foglalkozását hallva (bankár) a borászat üzemeltetője azonnal pénzmosásban segédletet ajánlott fel. Nagyon tanulságos, és sajnos költséges tapasztalatot jelentett, hogy mit érdemes messziről kerülni. A tőle vett 4 borból 1 üveg felrobbant a kocsiban, kettő pedig átfolyt a dugón a vásárlást követő 1 órában a rossz palackozás miatt.

94. Sziklás-hegység vonulatai. Ha valaki rápillant a google maps-ra, akkor egyértelműen látható, hogy a sziklás hegység észak felé haladva két vonulatra válik szét, és a kettő közötti magaslaton virágzik a mezőgazdaság – illetve forró nyarakon ez a fennsík az erdőtüzek legfőbb forrása, ugyanis a viharok igen masszívak sok-sok villámmal, olykor jelentősebb csapadék nélkül.

95. Levegő. Nem győzöm leírni, mennyire más, nedvességben gazdag a levegő itt a tengerpart közelsége miatt elsősorban. Ottawa-ban való látogatásomkor nagyon jól esett száraz levegőt szívni, és érezni a napsütés melegségét. A keleti part kétség kívül sokkal jobban hasonlít Magyarországhoz, mint Kanada nyugati része.

96. Egyik percben annyira zuhog, mintha dézsából öntenék, fél órával később dögmeleg. Ember legyen a talpán, aki ezt tolerálja.

97. Utcakép. Szezonban nagyon élvezetes látni, ahogy egy-egy utca tökéletesen egységes képet mutat a telepített fák tekintetében. Ősszel például egyik utca sárga, másik utca piros, de általában nem kevert. Íme egy őszi példa. Tavasszal pedig hasonló megfigyelhető cseresznyefás kivitelben.

98. Kempingezés. Minél távolabb vetődünk egy-egy nagyobb várostól, be a természetbe, úgy szembetűnő a városok/falvak ritka száma fontos természeti látványosságok közvetlen közelében. Ezen helyeken nem lehet „megszállni”, ha maradni szeretnénk egy-két éjszakát, akkor marad a sátor és a kemping. Rengeteg kiépített kemping van azonban a hegyek belsejében, úgyhogy legalább viszonylagos komfortban aludhat a túrázó. Sőt, mi több, ez az egyik legnépszerűbb éjszakázási forma, tekintve hogy csúcsidőben a hotelek, B&B-t elkérnek 3-400 dollárt is egy-egy éjszakáért, amit az átlagember nem tud és nem is akar megfizetni. A kemping általában 10-15 dollárba kerül, úgyhogy érezhető a különbség.

99. Hőforrások. Míg Budapest a világ legtöbb hőforrásával rendelkező fővárosa, és kényünk-kedvünk szerint válogathatunk a fürdők közül, itt a hőforrás egy nehezen megközelíthető, mindennemű infrastruktúra nélkül létező teljesen szó szerint értendő hőforrást jelent, ami sokszor folyók, tavak közelében van, így a hideg víz lehűti és kellemesen élvezhetővé teszi azt. Demonstrálásként íme egy példa, Keyhole Hot Srings.

Keyhole Hot Springs

 


  • Bármilyen sértő, tiszteletlen magatartást tanúsító hozzászólás azonnal törlésre kerül.
  • Nem áll módomban letelepedéssel, emigrációval kapcsolatos információval szolgálni. Azt javaslom, aki szeretne kiutazni, keressen fel szakembert és használja okosan a google-t.
  • Amennyiben valami helytelen/nem pontos információkkal, árakkal kapcsolatban az itt megfogalmazott gondolatok közül, az teljesen lehetséges, a tényszerű információk kizárólag 2017-re aktuálisak.