Vancouver, Ázsia és a pénz kapuja

0 comments | Hungarian, Canada

Találós kérdés következik: tudja-e valaki, hogy hol a legmagasabbak az ingatlanárak az amerikai kontinensen?

Ha esetleg bárkinek elkerülte volna a figyelmét a cikk címe, akkor leírom, hogy itt bizony Vancouverről van szó. 2017-ben New Yorkot megelőzve hivatalosan is a legmagasabbak a lakhatási árak eme nyugati parti városban.*[1][2]

Property prices

Mégis mit is jelentsen ez? Egy egyszobás lakás mondjuk egy Blaha Lujza téren (Metro Vancouver – Main street környéke) kb. 500 ezer dollárt, azaz 100 millió forintot kóstál. Igen, egyszobás. Tovább menve e vonalon, ha egy szép házat szeretnénk, három hálószobásat panorámával kilátással a budai hegyekre, akkor Point Grey-re kell menni, ahol 5 millió dollártól (1 milliárd forint) nézhetünk magunknak opciókat.

Imponáló, ugye?

Na de ha nem tettünk eddig félre eleget, és csak az albérlet jöhet szóba, akkor nézzük a lehetőségeket. Egy 6. kerületi belvárosi egyszobás ingatlant (Vancouver downtown, Robson street) már 1500 dollártól (300 000 forinttól) birtokba vehetünk. Persze most támadhatnak a laikusok, hogy igen, persze, de mégis mennyi a fizetés? Ha minimálbérrel számolunk ($12.5/óra), mondjuk olyan pozícióban, ahol borravalót is adnak (amiből adózni szükséges), akkor össze lehet szedni több mint 2000 dollárt együtt havonta, így csak a fizetésünk fele megy el albérletre.

Ismerős, ugye?

Mégis miért történik mindez, hogy évről évre 10-13%-ot emelkednek az ingatlanárak, és már nemcsak hogy az egekben, de már a sztratoszférán túl vagyunk az árak tekintetében?

Housing prices

 

A válasz: külföldi befektetők.

Persze nehéz lenne ezt az állítás rengeteg ténnyel alátámasztani, elvégre nincs erre hivatalos statisztika, hogy a vancouver-i ingatlanok hány százaléka van külföldi tulajdonban, így mindez csak spekuláció. Spekuláció, amivel a helyi lakosság teljes mértékben tisztában van.

A pénz, a tőke csak jön és jön. Mind a családegyesítések révén, mind pedig az újonnan jövőkre szabott kivételesen kedvező jelzálog opciók miatt (a vételár 35%-ának kifizetésével számos bank nem kér jövedelemigazolást a munkaadótól, amennyiben megvan a PR státusz)[3], így aki külföldön megteremtette vagyonát, esetleg a család besegített neki, annak szabad az út az ingatlanvásárláshoz.

Aki otthonosan mozog az ingatlanpiacon, annak nem újdonság, hogy az üresen álló lakásokra kivetett új adónem pontosan amiatt jött létre, mert számos lakás tulajdonjoga olyanok kezébe kerül, akik nem feltétlenül kívánnak lakhatási célból ingatlant venni Vancouverben.

Mit csinálnak a helyi lakosok?

Nos, egyrészük gürcöl, hogy ki tudja fizetni ezeket a masszív költségeket, nem beszélve a párkapcsolati ösztönző hatásokról „szívem, szeretnél összeköltözni? Tudom, csak egy hónapja vagyunk együtt, de így könnyebben tudnánk fizetni az albérletet.” Másrészük ELMEGY. Először Surrey-be (Pomáz), Langley-be (Gödöllő), majd egyre messzebb és messzebb mondjuk Abbotsford-ba (Tárnok), végül végleg elhagyva a régiót esetleg Kelowna-ba (Szeged).

Egyre jobban szélesedik e kör, hogyha Vancouverben laksz, akkor bizonyára az elithez tartozol, és jó állásod van, máskülönben hogyan tudnád megfizetni?

Csakhogy egy viszonyítási alapot említsek, Nova Scotia provinciában (szuper keleti része Kanadának) már lehet házat venni 100 ezer dollártól! Igen, ez kb. 20 millió forint. Vancouverben erre még lakás szinten sincs esély.

Hogy tovább tetőzzem, British Columbiában minden tekintetben a legmagasabbak az árak. Így az élelmiszertől kezdve (amely kínálatnak legváltozatosabb része Kaliforniából jön) a különféle szolgáltatásokon át (hajvágás + festés 350 dollár ~ 70 ezer forint) a szórakozásig (pl. Whistler gondola 100 dollár ~ 30 ezer forint, hogy felvigyen a felvonó a hegyre) minden költség nagyon magas.

Érdekes megfigyelni a város demográfiai változását, ahogy az újonnan betelepült ázsiai lakosság teret nyer a vonzónak ítélt demográfiai övezetekben, illetve ahogy a néhány tized, esetleg párszázad éve betelepültek kiszorulnak a városból. E jelenség teljesen megváltoztatja a város jellegét. Ha valaki például ingatlanügynökként gondolkozik tevékenykedni, akkor a mandarin nyelvet elsajátítani mondhatni alapkövetelmény.

A munkaerőpiac előnyére írnám azonban, hogy a vancouver-i gazdaság jelenleg dübörög, a munkanélküliségi ráta kevesebb, jelenleg 4.2%-on stagnál (2 évvel ezelőtt 7% volt), úgyhogy aki itt dolgozni szeretne látástól makulásig, az bizony tud is! Az persze teljesen más kérdés, hogy a sok erőfeszítés révén vajon lesz-e valaha lehetőségünk egy saját kétszobás lakásba beköltözni. Amennyiben munkával szeretnénk kitölteni a mindennapokat (vagy inkább az élet minden percét…) jelenleg nagyon könnyű a főállásunk mellé esti állást szerezni, A hétvégi állások kapósak, például gyerekekre, kutyákra vigyázás, és szépen lassan ugyan, de stabilan igen szép jövedelemre lehet így szert tenni és az életélvezésnek egyéb részeit feláldozva kimászni eme ördögi körből.

Money

 

Vajon hogyan változik a város arculata? Lesz-e valaha változás, hogy a nehezen összespórolt pénzből kezdőrészletre fussa? Ezt a kérdést nehéz megválaszolni. A vancouveri ingatlanárak a város alapítása óta szépen lassan kúsznak felfelé.[4] Vajon történik majd valami, ami a befektetőket eladásra készteti? Állami szabályozás, gazdasági krízis, természeti katasztrófa?

 

[1] http://time.com/money/5017121/least-affordable-expensive-cities-north-america/

[2] http://dailyhive.com/vancouver/vancouver-housing-expensive-north-america-2018

[3] https://www.integratedmortgageplanners.com/blog/mortgage-product-commentary/mortgage-financing-for-new-canadian-immigrants/

[4] https://www.rebgv.org/mls-home-price-index?region=Vancouver+West&type=all&date=2005-01-01

 

Livia Evergreen