Kultursokk Vancouverben – Minoru

0 comments | Sauna & Health, Hungarian, Canada

E görög csengésűnek akaródzott uszodára esett a választás, ami a korábbiakhoz képest az elhelyezkedésében különbözik leginkább. E létesítmény ugyanis Richmondban van, Vancouver dél-nyugati részén, az úton érthetetlenül lassan haladó és irányjelzővel bizonyára nem rendelkező Hummer-ek és a tízméterenként fellelhető kínai éttermek birodalmában.

Betelefonálásunkkor tájékoztattak, hogy úszásoktatások folynak a két méretes medence egyikében, úgyhogy csak a másik használható. Ez persze fajsúlyos problémát nem jelentett, az öltözőszekrényeken nagybetűkkel hangsúlyozott „nem vállalunk felelősséget az elveszett/ellopott értéktárgyaként” kiírás már annál gyanúsabbnak tűnt. Bár maguk a szekrények is pénznyelő automatákként működtek, minden egyes záráskor elfogyasztva egy 25 centest, ami fokozott agyhasználatra késztette az embert a tervezést illetően, mit vigyen be.

A hosszúkás alakú, egymással szembenéző padsorokkal ellátott 15 fős szauna mindkét végében egy-egy apró kályha figyelt, rajtuk elégtelen mennyiségű kövekkel. Habár az ázsiai felülreprezentációhoz kétség sem fért a vendégösszetételt illetően, a szaunában mégis befigyelt az angol nyelvű instrukció.

Ami talán a leginkább szembetűnő lehet, hogy lefeküdni a szaunában szerintük nem tanácsos, kizárólag ülni, bár megjegyzem, hogy a két arasznyi széles padokon a fekvés valóban nehezen volt kivitelezhető.

Belépésemkor az üvöltözéshez hasonlatos párhuzamosan történő kínaiul zajló beszélgetéseknek lehettem fültanúja, ahogy az egyik vendég a szemközti padon ülő másiknak kiabál, és vica versa. A szauna másik végében ugyanez zajlott 3 magasturbános férfi között indiai nyelven, akik véka alá nem rejtve kíváncsiságukat, tetőtől talpig végigmérték a beérkező „friss húst”. Mivel akkora volt a zajártalom, ezért én is megtettem saját hozzájárulásomat a nyelvi sokszínűséghez, ahogy saját szavaimmal elküldtem őket a …

A normál beszédhanggon történő kommunikációra való kísérlet meghiúsult a mellettem ülővel, úgyhogy inkább csak csendes megfigyelőként hevültem tovább e szaunaállatkertben.

Egy újabb beérkező vendég ülőhelyének leöblítése végett fél literes vizesüvegének tartalmát a padra locsolta, majd ugye törölköző nélkül, fürdőruhában helyet foglalt a leöblített fapadon, miközben arról a padlóra ömlött a víz.

Korábbi beszámolókban említettem, hogy hol 16, hol 13, hol 14 év az életkori restrikció a szaunalátogatást illetően, itt a 15-nél húzták meg a határt. Egységesség mindenek felett. Egy 12 éves forma fiú csak betévedt a szaunába egyedül, ám az adalék a történetben, hogy ezt pólóban és rövidnadrágban tette egy szép nagy bevásárlótáskával a kezében, melyet a padra helyezett, majd előkotorta belőle a termoszát.

Eközben a szauna másik végében egy jó reflexekkel megáldott úriember sikeres akciójának köszönhetően a kályha melletti faperemen tárolt, majd véletlenül fellökött vizespalackját még épphogy elkapta, mielőtt az a kályhaköveken landolt volna.

Még egy-kétszeri bemenetelt követően gondoltam, hogy mára elég klórt, meg még ki tudja mit lélegeztem be, koncentráljunk az úszásra, de sajnos közölték, hogy a másik medencében is oktatások vannak, várjunk délután 3-ig, amíg be nem fejeződik. Megtettük. Miután 3:05-kor beugrottam az akkor már üres medencébe, mire jött az úszásoktató és kiküldött, gondoltam ebből a helyből elég is volt, nem véletlenül értékelték a látogatók 2,5-re az 5-ből.

Livia Evergreen