A diploma értéke – kanadai vs. magyar felsőoktatás

0 comments | Hungarian, Canada, Career

Figyelem! Az alábbi cikk erősen generációhoz kötött. Jómagam abban az időszakban jártam egyetemre Magyarországon, amikor a „diploma nélkül nem vagy semmi” álláspont volt köztudatban.

Graduation hat and diploma on table

Vancouverbe érkezve azonban a megítélésem gyökeresen megváltozott, látva azt, hogy mennyi sikeres vállalkozó, vagy épp beosztott teljesen rendben van egzisztenciálisan annak ellenére, hogy semmiféle diplomával nem rendelkezik. Ez a cikk elsősorban a két ország felfogásbeli különbségeit hivatott taglalni.

1990 és 2010 között Magyarországon felnőve a szülők erősen sarkallják utódjaikat valamilyen fajta főiskola, vagy egyetem elvégzésére, amely – véleményük szerint – nélkülözhetetlen egy stabil jövedelmet biztosító „teljes állás” betöltéséhez. Szinte teljesen mindegy, hogy egy valóban neves, erős hírnévvel rendelkező intézmény szakjai közül választ a diák, vagy épp egy „büfészakra” megy, „csak legyen meg a diploma”, mi pedig próbálunk a szülők eme igényeinek megfelelni, bizonyítva, hogy a sok évnyi támogatásuk nem veszett kárba. Vancouverbe diplomát áthozni, vagy éppen itt belevágni a felsőoktatásba azonban teljes mértékben különböző perspektívát kíván.

Kezdjük azzal a ténnyel, hogy Magyarországon nagyon sokáig ingyen volt a felsőoktatás, míg Vancouverben még az állampolgároknak is tetemes összeget kell fizetni egy szemeszterért – ez alapvető különbségekhez vezet a jelentkezők hátterét, illetve motivációit illetően. Magyarországon ebben a néhány évtizedben sokan csak azért jártak felsőoktatási intézménybe, illetve húzták el diplomázásuk idejét, hogy ne kelljen kikerülni a munkaerőpiacra, illetve, hogy státuszukból eredőleg adómentességet élvezhessenek. Magyarországon ez az ingyenes lehetőség mára már megszűnt, az ún. röghöz kötést vezette be a kormány 2013-ban (vagy vissza kell fizetni a tandíjat, vagy az elvégzett évek kétszeresét kell ledolgozni Magyarországon), amelynek előnyeiről, illetve hátrányairól hosszadalmasan lehetne vitatkozni.

Mindkét országban azonban a felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz eredményes vizsgákat kell tenni. Míg Magyarországon általában csak az érettségi eredmény számít, úgy Vancouverben felvételizni, illetve motivációs levelet, esetleg pályamunkát, referenciákat szükséges bemutatni. Ám valóban van értéke az itt elvégzett diplomának?

Vegyük számba az anyagiakon túli legfontosabb különbségeket. A vancouveri felsőoktatási intézmények egyöntetűleg nagyon rugalmasak abban a tekintetben, hogy a tanulmányunkat teljes időben, részidőben, vagy online szeretnénk végezni. Számos intézmény közül válogathatunk, hogy nekünk melyik struktúra illeszkedik a legjobban életvitelünkbe. Ennek lehetősége Magyarországon igen szerény, illetve amennyiben ottani álláskeresés a cél, úgy a diploma értéke jelentősen csökken, amennyiben kiderül, hogy nem teljes időben végeztük el a képzést. Kis ország révén nem hagyhatjuk figyelmen kívül a néhány nagy és neves intézmény húzóerejét a többi kicsi, kevésbé ismerthez képest.

Vancouverben mindennek azonban jóval kevésbé van jelentősége. Amennyiben megvan a kredit, teljesen mindegy milyen formában végeztük a képzést, az álláshirdetésben posztolt feltételeknek megfelelünk, lehet pályázni. Az igazán árnyalt képet Magyarországhoz képest azonban a bevándorlók figyelembevétele adja. Rengetegen érkeznek Vancouverbe mesterdiplomával, esetleg doktori minősítéssel, 10+ év tapasztalattal, és ezen jelentkezők szerencséjén – illetve főleg nyelvi ismeretén – múlik, hogy milyen pozícióba landol a friss bevándorló. Nem ritka, hogy hiába a tudás, a tapasztalat, ezen magasan képzett és kvalifikált pályázók keresete a középiskolát frissen befejezett helyi jelentkezőével korrelál.

Merész feltételezés, és jelenleg semmilyen statisztikám nincs ennek alátámasztására, de úgy vélem, hogy a gazdasági helyzet jelentősen befolyásolja a diploma értékét. Vancouver jelenleg minden szempontból dübörög, így a kétkezi munkát, pl. építőipari tapasztalatot és jártasságot pontosan ugyanannyira (ha nem jobban) megbecsülik, mint a többdiplomát.

Van-e hát értelme egyáltalán Vancouverben egyetemet, főiskolát végezni? Ez adja a következő kérdést, hogy itt kezdjük-e a felsőoktatást, vagy épp továbbképzés céljából tanulunk tovább? A válasz mindkét esetben azonos, hogy mennyiben abszolút elkötelezettek vagyunk abba a karrierirányba, amit a vágyott diploma adhat, úgy érdemes. Kizárólag tanulási célból, hogy „hátha jobban mutat majd az önéletrajzban, meg segít jobb álláshoz jutni”, nem éri meg.

Az elhelyezkedés sikere, és az évi kereset jelen gazdasági helyzetben a legkevésbé múlik a diplomán, amennyiben a különbségeket tekintjük egy frissen végzett helyi középiskolás, vagy egy magasan képzett angolt, avagy franciát második nyelvként beszélő pályázó bevándorló között.

Természetesen kivételek mindig vannak, így a mérnökök, esetleg informatikus területen végzettek, akikre mindig szükség van, mindez sokkal kevésbé vonatkozik, mintsem egy menedzsmentet, marketinget, emberi erőforrást, pszichológiát vagy épp jogot végzettekre.

Számos intézmény kínál olyan ún. áthidaló kurzusokat, amelyek tényleg csak azon jelentkezőknek adhatnak értéket, akiknek se affinitásuk, se kezdeményezőképességük, esetleg nyelvi ismeretük nincs meg, hogy ezt a tudás on-the-job megtanulják. Ilyen fél év-egy éves kurzusok pl. általános adminisztráció, mely azon túl, hogy pénz-, és erőforrásigényes, valójában teljesen értéktelen egy álláspályázat során, lévén, hogy aki ezt valóban csinálta, már sokkal előrébb van a kiválasztási ranglétrán, mintsem az, akinek papírja van róla.

Livia Evergreen