Az MLM és a szektakultúra nyugati módra

0 comments | Hungarian, Canada

…Kávézókban vadásznak rád…

Tip-top megjelenés, megnyerő stílus, könnyed csevej kezdeményezése, bókáradat – ezzel a benyomással indult tiszavirág életű MLM karrierem Vancouverben.

Épp a kávémat vártam kézhez a pultnál, amikor egy rendkívül impozáns megjelenésű hölgy rám mosolygott, majd megdicsérte a karkötőmet, s kérdezte, hol vettem. Kora délután vagyunk, és e bájos komment kellőképpen kizökkentett az ebéd utáni kómával járó mentális szundimból. Udvariasan megköszöntem a bókot, majd tovább várakozva a sorban a small talk folytatódott. A beszélgetés folyamán kíváncsi lettem, hogy vajon egy ennyire megnyerő megjelenésű és modorú nőtársam vajon mivel foglalkozhat, ezért hát megkérdeztem. „Vállalkozó vagyok. Jelenleg egy csapatot építek dinamikus, ambiciózus fiatalok közreműködésével.” Hmm… Izgalmas elfoglaltság lehet – gondoltam magamban irigykedve, ahogy próbáltam elhessegetni a kevésbé izgalmas munkámba történő visszatérés gondolatát. Láttam, hogy a kezében egy bestseller könyv figyel üzleti stratégiákról. Azt is hozzátette, hogy nem egyszerű elmagyarázni mivel foglalkozik, de ha van kedvem, akkor egy másik alkalommal szívesen folytatná e beszélgetést. „Miért is ne?” Gondoltam magamban. Akármivel foglalkozik, az információ nem árthat, és a kapcsolatépítés általában pozitív hozadékkal jár.

Már alig vártam a következő találkozást. Natalie széles mosollyal fogadott, mikor megérkeztem, a helyszín újfent egy Starbucks kávézó. Rögtön bele is vágott a közepébe. Elmesélte, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a karrierpályáján, illetve személyes élettörténetét is feltárta. Lehengerlő előadásmódja pozitív gondolkodásról és az akadályokon való felülemelkedés fontosságáról szólt. Közben fürkésző tekintettel dobott be egy-egy kérdést az én múltamra és jelenemre vonatkozóan, én pedig egyre komfortosabban éreztem magam a társaságában, így szépen lassan egy igencsak mélyen szántó beszélgetés alakult ki köztünk. Mikor végeztünk, a kezembe nyomott egy könyvet, melynek címe Go Giver volt, mely elmondása szerint egy igazi gyöngyszem a self-help könyvek piacán. Még házi feladatot is kaptam hozzá. Habár kétségtelenül felemelő volt egy ennyire megnyerő és motiváló személlyel közös kávézást folytatni, még mindig nem tudtam, hogy mibe készülök belevágni.

Újabb találkozást beszéltünk meg, de ezúttal alaposan felkészítettem magam, hogy akármi is lesz, megpróbálok konkrét információt megtudni Natalie vállalkozásáról. A könyvet elolvastam, bár sajnos a zanzásított keresztényi értékekkel kevert new age tanítások nem vetettek magot. A találkozásunk ezúttal több emberrel történt egy esti workshop keretében. Natalie említette, hogy találkozni fogok a mentorával, akinek nagyon sokat köszönhet, és kérte, hogy készüljek kérdésekkel, melyeket feltehetek az előadás után. A belvárosi lakásban talán, ha 20-an gyűltünk össze, és mindenkinek úgy csillogott a szeme, mintha valamilyen világmegváltó terv részleteibe készültünk volna bepillantást nyerni. 50 éves, de kb. 35-nek kinéző előadónk elmondta, hogy ő 21 évesen ment nyugdíjba a megteremtett passzív jövedelmének köszönhetően, és azóta az emberek álmai megvalósításának szentelte az életét. Felvilágosított minket, hogyha gazdagok szeretnénk lenni, akkor annak az a kulcsa a mai világban, hogy minél több emberrel találkozzunk, és állítsuk őket a saját álmaik szolgálatába. Ahogy hallgattam szenvedélyes előadását, nem tudtam eldönteni, hogy most ez valóban valóság-e, vagy agymosás történik éppen. Az előadás végénél feltettem gondosan előkészített kérdéseimet, amely masszív dícséretáradatot eredményezett a résztvevők részéről szorgalmas hozzáállásomat illetően.

Ezen a ponton igencsak motivált voltam, úgy éreztem, hogy akármiről is van szó, én szeretnék ennek a közösségnek a részese lenni, szeretnék olyan sikeressé válni, mint amilyenek ők tűnnek. Natalie nagyon örült, hogy meghoztam e döntést, és elküldte emailben a részleteket. Többszöri találkozás során sem tudtam meg annyit, mint ezekből a dokumentumokból. Itt láttam először az Amway és a World Wide Dream Builders nevet. Láttam, hogy a feliratkozáshoz szükséges megvennem a kezdőcsomagot, illetve különféle telefonos applikációkat, amik motivációs hangfelvételeket és könyvajánlót küldenek, illetve van a hálózhatnak egy belső programja, ami olyan, mint a Facebook, de kizárólag ezen Independent Business Owner (IBO-k) számára, ahol posztolhatnak sikereikről és mérföldköveikről. E kezdetleges költség 250 dollárra rúgott, havi kb. 100 dolláros előfizetői díjjal. Ennek tényét elfogadtam, elvégre semmilyen vállalkozás nem indul befektetés nélkül, Natalie-val pedig megbeszéltük, hogy szombaton egy újabb előadás-sorozaton elintézzük a papírmunkát a feliratkozáshoz.

Szombatra virradóra azonban csúnyán lebetegedtem és belázasodtam, úgyhogy le kellett mondanom a részvételemet a 8 órás (!) előadásról. Natalie reakciója azonban teljesen megváltoztatta a dolgok színezetét…

Hosszú sms-ében taglalta, hogy vajon az a sikeres és magabiztos nő, akivé válni szeretnék, beteget jelentene-e, vagy eljönne. Leírta, hogy minden attól függ, hogy mit tartok fontosnak igazán: a betegséget, vagy azt, hogy részese legyek ennek a fantasztikus előadásnak. Azt kérte, hogy végezzek önreflexiót, mennyire vagyok autentikus saját magammal szemben, hogy egy ilyen döntést hozok.

A telefont fogva a meglepődéstől, dideregve a láztól szerencsére ez volt az a pillanat, amikor végre lehullott a függöny, és elkezdtem a dolgokat tisztábban látni.

Natalie reakciója érzelmi manipuláció és bűntudatkeltés volt a javából. Nem reagáltam, ám elkezdtem kutatni. Nagyon messzire nem is kellett mennem, a világháló ugyanis tele van beszámolókkal, hogyan próbálják az Amway és annak egyéb nevén bejegyzett szervezetei beetetni a gyanútlan áldozatokat. Nem véletlen, hogy az Amway forgalmának 90%-át az Egyesült Államokon kívülről bonyolítja, mert a Federal Trade Commission az USA-ban szinte ellehetetlenítette a piramis modellen alapuló etikátlan üzleti taktikákra épülő vállalkozás működését.[1] Mivel a piramis-modellbe való beszállás egyre kevésbé népszerű a fejlett társadalmakban a magasan képzett lakosság körében, az Amway és szervezetei új taktikát vezetett be, hogy biztosítsa további működését, és segítse az új belépők feliratkozását. Ez pedig a közösség vonzóereje, és a hitrendszerünkre való célzott ráhatás. Az Amway fejvadászok (Ambotok) igyekeznek teljes mértékben elkerülni az Amway szónak mégcsak említését is a bevonási folyamat során, és az agymosási stratégiájukat arra próbálják építeni, hogy az álmainkra fókuszáljunk, ne arra, hogy mit kell csináljunk ezek elérése érdekében, mert az nem fontos (Start With Why újraértelmezése). A Natalie-val való beszélgetéseink során szó nem volt termékértékesítésről, szó nem volt újak beszervezéséről, csak arról beszéltünk, hogy ha álmaim útját járom, akkor ahogy beszélek, megnyilvánulok mások felé, úgy inspirálóan hatok mások felé, és segíthetek ezen egyéneknek az út megtalálásában pusztán amiatt, mert ők is hozzám hasonlóvá szeretnének válni, és azt szeretnék csinálni, amit én is.

Rémisztően hangzik, ugye?

Ha a realitás talaján maradunk, és a potenciális anyagi hasznot nézzük, akkor nem szükséges matekzseninek lenni, hogy megértsük: e vállalkozásban mind a belépési, mind a havi szinten felmerülő költségek, és az igen nehezen teljesíthető kvóták alapján láthatjuk, hogy jelentős passzív jövedelmet, de még csak havi párszáz dollárt teremteni is majdnem, hogy a lehetetlennel határos.[2] Arról nem beszélve, hogy gyakorlatilag az életünk minden percét az üzlet-, és kapcsolatépítésre kell szánni, melyet valószínűleg baráti körünk nem minden tagja fog kultiválni, és bizony némi átrendeződésre lehet számítani a baráti struktúránkat illetően. A fejemet fogva két lázcsillapító bevétele közt azt is megtudtam, hogy világszinten 99.9%-a az új belépőknek 1 éven belül elhagyja a vállalatot általában 500-tól 10,000 dolláros veszteséggel.[3]

Számomra a leggusztustalanabb azonban az újak bevonásának metódusa. Már az első pillanattól kezdve manipulációra épül az egész, kedves szavakkal, dicséretekkel bombáznak, majd az álmainkról, terveinkről faggatnak, és próbálnak meggyőzni arról, hogy az álmaim eléréseben ők segíthetnek, csak csatlakozz. A konkrétumokról, statisztikákról, realitásról pedig szó sem esik, de a barátaidról, ismerőseidről listát kell készíteni aszerint, hogy ki mennyire lenne érdekelt egy ilyen lehetőségben.

A videómegosztó portálokon se szeri, se száma az átverésekről, súlyos anyagi veszteségről szóló megrázó történeteknek.[4] Amit én megtapasztaltam, egyáltalán nem egyedi eset, az Ambotok pontosan így vannak képezve, hogy az érzelmeidre hassanak a különféle motivációs szövegekkel, házi feladatokkal, ajánlott olvasnivalóval, hogy minél előbb felejts el észszerűen gondolkodni, és minden képességedet és energiádat állítsd az Amway szolgálatába!

A bűntudatkeltő sms regényt néhány nappal később egy „köszönöm, de nem érdekel tovább ez az üzleti lehetőség” válasszal viszonoztam. Szerencsére a kapcsolat lezárása néhány újabb manipulatív sms-től eltekintve nagyobb bonyodalmak nélkül sikerült.

Miért is létezik még mindig ez a cég? Miért tudnak a nyilvánvaló átverő stratégiájuk ellenére újakat bevonni?

A választ valószínűleg teljesen máshol kell keresni. Meglátásom szerint az amerikai kontinensen már Európához hasonlítva a nagyobb földrajzi adottságok miatt is az egymástól való elidegenedést különféle, teljesen véletlenszerű hitrendszerre szerveződő csoportok veszik át a sok évszázadig kardinális szervező erőként működő tradicionális vallási egységek helyét. Annak lehetősége, hogy egy csoportba bevonódhatunk, ahol biztonságban, komfortosan érezhetjük magunkat, ami teret adhat az önkifejezésnek, sokkal inkább felülreprezentált ahhoz képest, hogy valójában mibe is vonódunk bele.

Gondoljunk csak pl. a szcientológiára, amely egyház megalapításának motivációja igen már önmagában is igen sok kérdést vet fel, nem beszélve az alkalmazott gyakorlatairól, jelenlegi reputációjáról, kilépési lehetőségeiről. Egy igazi hívőt azonban nem érdekli a realitás, mert a közösség, amelyhez csatlakozott, hozzájárul szubjektíven megélt életminőségének javulásához, növeli az önazonosság érzését, és a teljesebb önmegvalósításhoz járul hozzá.

Nem kell tehát sokat merengenünk rajta, hogy rájöjjünk, e kontinensen a szektakultúra igen erőteljesen van jelen. Nagyobb erőfeszítés nélkül tudunk említeni egy-két olyan csoportot, amelyekről köztudott, hogy vagy átverésre, vagy valótlan információkra, vagy esetleg szélsőséges nézetekre épül.

Az ártalmatlan csoportokon, például a lapos Föld hívőkön, „abban hiszek, amit látok, és én nem látom a Földet gömbölyűnek”, vagy a reptilián teóriában hívőkön „a földönkívüli hüllők köztünk élnek” túl vannak sajnos sokkal kártékonyabb csoportok is vallás, vagy épp bőrszín alapján szerveződve, és a szélsőségesség egyre fokozódik.

Lényeg a lényeg: a realitás és a morális értékek sohasem szorulhatnak háttérbe a valahova tartozni vágyás oltárán. Megtanultam a magam leckéjét, mégpedig, hogy attól még, hogy szeretném bizonyos attribútumok birtokában menedzselni az életem, ez nem történhet meg annak ellenében, hogy egy olyan kreált valóságot adok be a tőlem tanulni vágyóknak, amely nem a realitásban, hanem egy mesterségesen felépített énképben való hitben gyökerezik.

Livia Evergreen

 

Resources

[1] Pyramid schemes

[2] Amway scam – warning opinion

[3] Amway realities – multi-billion dollar scam

[4] Amway story