Álláskeresés Kanadában III. – 10 vicces interjú

0 comments | Hungarian, Canada, Career

Korábbi tapasztalataimat illetően a hagyományos HR-es évektől eltekintve két ügynökséggel volt alkalmam együttműködni. Az egyik a világ ma legnagyobb és legismertebb munkaerőközvetítő ügynöksége több, mint ezer kirendeltséggel majd’ minden kontinensen, a másik pedig az Egyesült Államokban nagy, Kanadában kevésbé prominens jelenléttel létező vállalat. Utóbbinak közel 200 ágazatából a vancouver-i a number 1, azaz a legjobban teljesítő, és a legtöbb profitot hozó kirendeltség az egész kontinensen.

Nem véletlenül. Ennél a cégnél a kultúra azt kívánja, hogy nagyon gyorsan és hatékonyan dolgozz, és nagyjából minden nem alvással töltött pillanatban legyél elérhető. Ehhez pedig minden feltételt megadnak. Kötetlen struktúrát, out-of-office interjúk lehetőségét, hétvégi munkaidőt. Teljesen mindegy, mit csinálsz, és mikor, ameddig hozod a profitot. El akarsz menni egy hónap szabadságra? Nem gond, amennyiben a számaid alátámasztják ezt. Nagyon nagy hajtás és pörgés jellemzi ezt a munkakört, ha valóban motiváltak és eltökéltek vagyunk a sikeresség felé.

Az értékesítés mellett az önéletrajzok intenzív szűrése (40-50/nap), és interjúztatás (10-15/hét) képezi szerves részét képezi a mindennapoknak persze sok-sok háttértevékenység mellett. Bár legtöbbször az interjúk vagy pozitív, vagy semleges élmények, de bizony előfordulnak olyan esetek, amik mellett az ember egyszerűen nem tud csakúgy elmenni. Ezekből válogattam néhányat egy csokorba szedve szórakoztatási célzattal, személyiségi jogokat megőrizve természetesen.

#10 – „Rend a lelke mindennek”

A pályázó hölgynek már volt egy korábbi interjúja velünk egy évvel ezelőtt, ami elvileg rendben volt – a rendszerben lévő jegyzetek azonban kétértelműek, és a korábbi kolléga már nem dolgozott nálunk. Gondoltam behívom a hölgyet. Mikor beléptem a helyiségbe, látom, hogy az asztalok, a székek teljesen át vannak rendezve, a reluxák is felhúzva. Mielőtt egy szót is szóltam volna, a delikvens hölgy kijelentette, hogy ő a napfényt szereti, és ha valami nem jól van beállítva a környezetében, ő szereti kijavítani. – Hmm… Oké. – Szép dolog a kezdeményezés, és hogy tisztában vagyunk a preferenciáinkkal, de ezt határozottan nem egy interjún kell bizonyítani. Ezen túl ő úgy igyekezett “sikeressé” tenni az interjúját, hogy elkezdett nagyon személyes kérdéseket feltenni a szakmai és személyes múltamból, ugye amit megtalált az interneten. Hangsúlyozom, nem csinálunk ilyet fejvadásszal.

#9 – „A helyi kultúra átka”

Loncsos haj, ködös tekintetet, tág pupilla – egyértelmű, mi folyik itt. Azt nem értem, hogy miért nem veszi számításba, hogy ezt mások bizony észreveszik. Egy kérdésem és a válasza között eltelt 3-4 másodperc, és már azon gondolkoztam, hogy teljesen őszintén megmondom neki, hogy ezt elb*sztad aranyapám. Hosszas pillanatokig csak bámultam magam elé egy-egy kérdésem után, hogy mikor válaszol már, és végül kinyögte. „Nagyon látszik?” Nem voltam mérges, de örültem, hogy rövidre zárhattuk. „Eléggé látszik, igen, de köszönöm, hogy eljöttél. Sok szerencsét.”

#8 – „Egyéni ízlések – és pofonok”

Magas értékesítői pozíció, álomfizetés, és megvan a tökéletes jelölt is. Egy dolog nem stimmelt az első interjúnkon: virító neonzöld zakó. Értem én, hogy van az a szint, ahol ez megengedett, de azért ez mégsem passzol a vállalati kultúrába. Ezt persze nagyon finoman az értésére tudtam adni, hogy a vállalati interjún amennyire lehet, próbáljon valamelyest konzervatívabb formát hozni, ha sikeres szeretne lenni. Az interjút követően jön a hívás a cégtől, hogy habár az interjú nagyon jól sikerült, de mégsem hiszik, hogy jól illene a céghez. És miért? – kérdezem. Hát mert a pályázó egy virító kék zakót viselt. Oh, atyám.

#7 – „A túl sok az túl sok”

Egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező mérnökúr jelentkezik egy viszonylag alacsony belépési kritériumokkal rendelkező ügyfélszolgálati pozícióba. Nem értem a dolgot. Felhívom, kérdezgetem. Ő pedig teljes erőbedobással próbál meggyőzni, mennyire jó jelölt lenne. Egye-fene, adjunk neki egy esélyt, lehet, hogy tényleg nagyon szeretné ezt az állást. Az illető bejön, és könnybe lábadt szemekkel előadást tart arról, hogy ez az ország milyen kirekesztő, de én bizonyára megértem, mert én is bevándorló vagyok. Autó megkívánt volt a pozícióra, ő pedig a telefonon azt mondta, van autója. Az interjún kiderült, hogy habár autója van, jogsija az nincs, de majd fel fog bérelni sofőrt, aki hozza-viszi (egy valamivel minimálbér fölötti pozícióról beszélünk). Azt is bejátszotta, hogy legyünk barátok, bizonyára sok közös van bennünk, illetve, hogy megnézte az összes nyilvános képemet Facebook-on, és nagyon tetszem neki. A végén elkérte a mobilszámom. Természetesen nemet mondtam, és némi gyomorgörccsel, és erős veszélyérzettel visszaballagtam a helyemre. Az ilyen jelölt azonnali diszkvalifikációval végzi.

#6 – „Nem várt meglepetés”

Az interjú közepén kifogyott a tollam, már indultam volna másikért. A kedves pályázó felajánlotta, hogy ne aggódjak, van nála egy tartalék. Benyúlt a zsebébe, és kihúzott egy masszívan olvadó, valamikor félbehagyott jégkrémet. Rögtön fel is kiáltott „Óh, basszus, ezt teljesen elfelejtettem.” Az interjú így félbeszakadt, amíg vissza nem jöttem egy zsáknyi zsebkendővel. Addigra már a nadrágszárán, szőnyegen, a széken, mindenhol csorgott a jégkrém.

#5 – „Ideges voltam”

A recepciós épp nem volt bent, ezért kimentem fogadni a következő jelöltet. Fura volt, valami elkent sárgás maszlag volt az ingjén mindenféle darabokkal elég nagy területen. Meg is kérdeztem, mi történt, hogy valami festékes falnak ment, vagy micsoda. Ő elmondta, hogy annyira ideges volt, hogy gyomortartalma az interjúra jövet az ingjén landolt, de ő nem akart elkésni, ezért gondolta, hogy inkább így jön. Értékeltem az erőfeszítést, de sajnos nem tudtam tovább juttatni.

#4 – „Nem minden végződik olyan jól, ahogy elkezdődik”

Több sikeres interjút követően sikerrel elhelyeztük a pályázót egy skilled worker pozícióba. A második nap kora reggelén a menedzser idegesen hív minket, hogy az emberünk feltehetőleg részeg, és támadóan beszólogat a kollégáknak. Hívjuk az illetőt, el is érjük, aki elmondja, hogy milyen pocsék ez a környezet, de nem érdekli, ő marad ma is, és bemegy holnap is. Erről szó sem lehetett. Annyira eszkalálódott a helyzet, hogy a kollégámnak kellett kimennie lenyugtatni, és – amennyiben szükséges – rendőrségi intézkedést megtenni. Szerencsére némi józanodást követően hazament, és nem ment többet vissza.

#3 – „Extra védelem”

A jelölt bejelentkezik a recepción, bukósisak a fején. A recepciós gondolja, hogy sietett és motorral volt, ez nem gond, felajánlott egy pohár vizet, és hogy helyezze magát kényelembe az egyik irodában. Az illető leül a szobába. Valamivel később beléptemkor az fogadott, hogy bukósisak még mindig a fején a szemvédővel együtt. Meg is kérdeztem, hogy nem-e szándékozza levenni. Nemleges volt a válasz. Hát, felettébb rövid interjúnak néztünk elébe.

#2 – „Kísérőm nélkül soha”

A kollégámmal lefolytatott sikeres interjúját követően egyenes volt az út eme jól szituált, tökéletes megjelenésű hölgynek egy rendkívül zaftos vállalatvezetést támogató pozícióra. Az eseményt követően hív minket a CEO, hogy a kb. órás interjú pazar volt, a hölgy nagyon meggyőző, bár a táskáját végig az ölében tartotta, s később azt is megtudta, miért. Az interjú vége felé ugyanis a hölgy retiküljéből hirtelen kibukkant valami – a csivavája. Nem képletesen értem, valóban kidugta a fejét egy kutya a táskából. A CEO köpni-nyelni nem tudott, végül felénk már humorosan adta elő a sztorit, de hosszas megfontolás után végül nemleges választ kapott a pályázó, mert ez egyszerűen túl sokkoló volt.

#1 – „Vállalati interjú – a fejvadász rémálma”

Egy kollégámmal folytatott jól sikerült interjú után jöhetett a vállalati megmérettetés. A pályázóról tudtuk, hogy megbízható, így vártuk a hívását a visszajelzésről. Ehelyett a HR Vezető hívott minket magából kikelve, hogy a drága pályázó az interjúra jövet a céges garázsban parkolásnál szépen megtörte mindkét ügyvezető kocsiját, ezt persze nem említette nekik, majd az interjút követően sietve távozott. Mindezt kamera is rögzítette. Mondanom sem kell, hogy az illető nem kapta meg a pozíciót.

Livia Evergreen